mikor és mit vizsgálhatunk

FUNKCIONÁLIS OPTOMETRIA
3.RÉSZ
                                               Mikor és Mit vizsgálhatunk
Mikor lehet a vevőnek/páciensnek szüksége a funkcionális látásvizsgálatra?
Ha egyszerűen és röviden akarnék válaszolni rá, azt mondanám, akkor, ha még mindig vannak panaszai. Amikor már visszaellenőrizted a szemüveg minden paraméterét, a vizsgálattól az elkészítésig és nem találtál problémát. Amikor már Te is, és ha szükséges volt a szemészorvos is megvizsgálta és nem találtatok eltérést. De a vevő még mindig panaszkodik. Összegyűjtöttem a leggyakoribb tüneteket, amikor a funkcionális megközelítéssel, a VT (Vision Therapy) tesztjeivel találtam rá az okokra és a megoldásra.
Gyakori tünetek:
-       fejfájás délutánra, jellemzően számítógépes munka, olvasás, tanulás után
-       időnkénti kettős látás akár távolra, akár közelre
-       teljes kimerültség, fáradtság délutánra, iskola, munka után
-       estére már minden homályos távolra, alig tud már autót vezetni
-       hullámzó a látásélesség
-       tanulási zavarok, nehézségek pl.: olvasás akadozik, nem érti amit olvas, írása botrányos, betűket, szavakat kihagy, téveszt, utál olvasni
-       figyelemzavar
-       időnként ki vagy befelé fordul valamelyik szem
-       furcsa, bizonytalan térészlelés
Ha felidézzük a LÁTÁS definícióját, amit a 2. cikkben felvázoltam, a négy terület interakciójaként, elfogadhatóvá válik, hogy miért foglalkozhatunk olyan tünetekkel is, amiket nem old meg maradéktalanul egy jó szemüveg.
(Sajnos az előző cikkből kimaradt az az ábra, egy 4 körös diagram, ami úgy gondolom, nagy mértékben segíti a funkcionális megközelítés megértését. Az ábra megtalálható a Szempátia web-oldalán a cikkek között.)

Mit vizsgálhatok még, a klasszikus protokoll mellett. Természetesen fontos mindegyik teszt, amit általában használunk. A látásélesség (távolra, közelre, egy szemmel, két szemmel), az optimális korrekció megállapítása, a konvergencia képesség ellenőrzése, a szem fiziológiai állapotának felmérése (réslámpa, fundus, pupilla reakció..stb.), színlátás és persze aki foglalkozik vele, a polateszt is. Sok kolléga van, aki a saját illetve vevői igényeihez igazodva további teszteket, vizsgálati módszereket is használ, melyekkel kiegészíthetné az itteni listát. Hozzájuk hasonlóan én is kiegészítettem azt a sort, amit még a Főiskolán tanultunk. Immár a Funkcionális Optometria vizsgálati protokollját követve.
Egy 3 vagy 4 vagy éppen 5 oldalas anamnézissel kezdem, panaszoktól függően. Minden információ fontos lehet, ami a jelenlegi tünetekhez vezetett.
Jönnek a szemmozgások, követő, váltó (szakkádikus), a fixálás képessége, persze monokulárisan és binokulárisan egyaránt. A konvergencia, 5x, hiszen lehet, hogy elsőre megy, de az 5.-nél már elfárad és az egyik szem feladja.
Skiaszkópia, sajnos a főiskolán nem fektettek rá nagy hangsúlyt, pedig sok fontos információt kapunk ezzel a módszerrel. A funkcionális optometria ennek több változatát is használja.
Az úgy nevezett cover teszt, a takarásos teszt, több féle változatos formában, mint pl.. távolra, közelre, egyoldalú, váltott takarással, konvergencia közben, eltérő tekintési irányokban, különböző fixáló pontokat használva, a problémától függően.
Feltérképezem a vergencia szélességet távolra és közelre, a heterophoriát távolra és közelre is. Majd jönnek a fókuszálással kapcsolatos tesztek mint pl.: PRA (pozitív relatív akkomodáció), NRA (negatív relatív akkomodáció), akkomodáció nagysága, rugalmassága. Majd mindezek kiegészülhetnek a különböző sztereó ábrákkal, vizuális észlelést elemző, vagy éppen a vizuo-motoros tesztekkel.
(Én elsősorban angol nyelvű irodalmat tudok azoknak ajánlani, akik a vizsgálatok pontos, részletes kivitelezésére kíváncsiak: Clinical  Procedures for Ocular Examination, Martin H. Birnbaum: Optometric Management of Nearpoint Vision Disorders)

Megfigyelem a vizsgálat közben a páciens viselkedését, reakcióit, a fáradtsági fokot, tempót, mindent, amit csak tudok.
Mindezt azért, mert azt vallom, mint funkcionálisan gondolkodó optometrista, hogy a látás nem választható el a személyiségtől. Összetartoznak akkor is, ha jó az eredmény, akkor is, ha rossz. Gyermeknél és felnőttnél egyaránt.
„Hogy megértsük a gyermek látását, meg kell ismernünk őt, ahhoz, hogy megértsük a gyermeket, meg kell ismernünk, hogy milyen a látása. „  (Arnold Gesell, M.D.)
Arra vagyok kíváncsi a vizsgálat során, hogy van-e gyenge láncszem a vizuális rendszerben, hogy hatékonyan működik-e a látása, mennyire rugalmas, megfelelően terhelhető-e. Tudok-e párhuzamot vonni a rendszer tulajdonságai, gyengeségei és a feltüntetett panaszok között. Ha igen, jöhetnek a megoldások: szemüveg, Vision Therapy, prizmás szemüveg, speciális takarás, attól függően kinek melyik a legjobb. Hol választva közülük, hol kombinálva.
Én úgy tekintek ezekre a vizsgálati módszerekre: a klasszikus szemüveg, Polateszt, Vision Therapy, mint három nyelvre. Mondjuk Magyar – Német - Angol. A cél, ugyan az, kommunikálni, megoldani a vevő panaszait. De mindegyiknek megvan a maga szabályrendszere, szókincse, a sajátos vizsgálati módszere, eszköztára. Egyik sem jobb a másiknál. Csak más. Másra fekteti a hangsúlyt, máshonnan közelíti meg sokszor ugyan azt a panaszt. Más az eszköze a módszertana, van, hogy más definíciót használ. Hol ezzel, hol azzal tudunk többet segíteni, érjük el páciensünk, vevőnk elégedettségét. És persze a sajátunkét is.
Minél több „nyelven” beszélünk, annál izgalmasabb és érdekesebb esetekkel és megoldásokkal találkozhatunk. A Vision Therapy módszerére, nagyon dióhéjban, a következő cikkben térek ki.
Köszönöm az érdeklődést.
            Üdvözlettel,                                                                         Dömötör Dóra                                                                                                         Optometrista, Gyógypedagógus

                                                                                                     www.szempatia.com