FUNKCIONÁLIS OPTOMETRIA
3.RÉSZ
Mikor és
Mit vizsgálhatunk
Mikor lehet a vevőnek/páciensnek
szüksége a funkcionális
látásvizsgálatra?
Ha egyszerűen és röviden akarnék válaszolni rá, azt
mondanám, akkor, ha még mindig vannak panaszai. Amikor már visszaellenőrizted a
szemüveg minden paraméterét, a vizsgálattól az elkészítésig és nem találtál
problémát. Amikor már Te is, és ha szükséges volt a szemészorvos is
megvizsgálta és nem találtatok eltérést. De a vevő még mindig panaszkodik. Összegyűjtöttem
a leggyakoribb tüneteket, amikor a funkcionális megközelítéssel, a VT (Vision
Therapy) tesztjeivel találtam rá az okokra és a megoldásra.
Gyakori
tünetek:
- fejfájás
délutánra, jellemzően számítógépes munka, olvasás, tanulás után
- időnkénti
kettős látás akár távolra, akár közelre
- teljes
kimerültség, fáradtság délutánra, iskola, munka után
- estére
már minden homályos távolra, alig tud már autót vezetni
- hullámzó
a látásélesség
- tanulási
zavarok, nehézségek pl.: olvasás akadozik, nem érti amit olvas, írása
botrányos, betűket, szavakat kihagy, téveszt, utál olvasni
- figyelemzavar
- időnként
ki vagy befelé fordul valamelyik szem
- furcsa,
bizonytalan térészlelés
Ha felidézzük a LÁTÁS definícióját, amit a 2. cikkben
felvázoltam, a négy terület interakciójaként, elfogadhatóvá válik, hogy miért foglalkozhatunk
olyan tünetekkel is, amiket nem old meg maradéktalanul egy jó szemüveg.
(Sajnos az
előző cikkből kimaradt az az ábra, egy 4 körös diagram, ami úgy gondolom, nagy
mértékben segíti a funkcionális megközelítés megértését. Az ábra megtalálható a
Szempátia web-oldalán a cikkek között.)
Mit vizsgálhatok még, a
klasszikus protokoll mellett. Természetesen fontos mindegyik teszt, amit
általában használunk. A látásélesség (távolra, közelre, egy szemmel, két
szemmel), az optimális korrekció megállapítása, a konvergencia képesség
ellenőrzése, a szem fiziológiai állapotának felmérése (réslámpa, fundus,
pupilla reakció..stb.), színlátás és persze aki foglalkozik vele, a polateszt
is. Sok kolléga van, aki a saját illetve vevői igényeihez igazodva további
teszteket, vizsgálati módszereket is használ, melyekkel kiegészíthetné az
itteni listát. Hozzájuk hasonlóan én is kiegészítettem azt a sort, amit még a
Főiskolán tanultunk. Immár a Funkcionális Optometria vizsgálati
protokollját követve.
Egy 3 vagy 4 vagy éppen 5 oldalas anamnézissel kezdem,
panaszoktól függően. Minden információ fontos lehet, ami a jelenlegi tünetekhez
vezetett.
Jönnek a szemmozgások, követő, váltó (szakkádikus), a
fixálás képessége, persze monokulárisan és binokulárisan egyaránt. A
konvergencia, 5x, hiszen lehet, hogy elsőre megy, de az 5.-nél már elfárad és
az egyik szem feladja.
Skiaszkópia, sajnos a főiskolán nem fektettek rá nagy
hangsúlyt, pedig sok fontos információt kapunk ezzel a módszerrel. A
funkcionális optometria ennek több változatát is használja.
Az úgy nevezett cover teszt, a takarásos teszt, több féle
változatos formában, mint pl.. távolra, közelre, egyoldalú, váltott takarással,
konvergencia közben, eltérő tekintési irányokban, különböző fixáló pontokat
használva, a problémától függően.
Feltérképezem a vergencia szélességet távolra és közelre,
a heterophoriát távolra és közelre is. Majd jönnek a fókuszálással kapcsolatos
tesztek mint pl.: PRA (pozitív relatív akkomodáció), NRA (negatív relatív
akkomodáció), akkomodáció nagysága, rugalmassága. Majd mindezek kiegészülhetnek
a különböző sztereó ábrákkal, vizuális észlelést elemző, vagy éppen a
vizuo-motoros tesztekkel.
(Én
elsősorban angol nyelvű irodalmat tudok azoknak ajánlani, akik a vizsgálatok
pontos, részletes kivitelezésére kíváncsiak: Clinical Procedures for Ocular Examination, Martin H.
Birnbaum: Optometric Management of Nearpoint Vision Disorders)
Megfigyelem a vizsgálat közben a páciens viselkedését,
reakcióit, a fáradtsági fokot, tempót, mindent, amit csak tudok.
Mindezt azért, mert azt vallom, mint funkcionálisan
gondolkodó optometrista, hogy a látás nem választható el a személyiségtől.
Összetartoznak akkor is, ha jó az eredmény, akkor is, ha rossz. Gyermeknél és
felnőttnél egyaránt.
„Hogy megértsük a gyermek látását, meg kell ismernünk őt,
ahhoz, hogy megértsük a gyermeket, meg kell ismernünk, hogy milyen a látása. „ (Arnold Gesell, M.D.)
Arra vagyok kíváncsi a vizsgálat során, hogy van-e gyenge
láncszem a vizuális rendszerben, hogy hatékonyan működik-e a látása, mennyire
rugalmas, megfelelően terhelhető-e. Tudok-e párhuzamot vonni a rendszer tulajdonságai,
gyengeségei és a feltüntetett panaszok között. Ha igen, jöhetnek a megoldások:
szemüveg, Vision Therapy, prizmás szemüveg, speciális takarás, attól függően
kinek melyik a legjobb. Hol választva közülük, hol kombinálva.
Én úgy tekintek ezekre a vizsgálati módszerekre: a
klasszikus szemüveg, Polateszt, Vision Therapy, mint három nyelvre. Mondjuk
Magyar – Német - Angol. A cél, ugyan az, kommunikálni, megoldani a vevő
panaszait. De mindegyiknek megvan a maga szabályrendszere, szókincse, a sajátos
vizsgálati módszere, eszköztára. Egyik sem jobb a másiknál. Csak más. Másra
fekteti a hangsúlyt, máshonnan közelíti meg sokszor ugyan azt a panaszt. Más az
eszköze a módszertana, van, hogy más definíciót használ. Hol ezzel, hol azzal
tudunk többet segíteni, érjük el páciensünk, vevőnk elégedettségét. És persze a
sajátunkét is.
Minél több „nyelven” beszélünk, annál izgalmasabb és
érdekesebb esetekkel és megoldásokkal találkozhatunk. A Vision Therapy
módszerére, nagyon dióhéjban, a következő cikkben térek ki.
Köszönöm
az érdeklődést.
Üdvözlettel, Dömötör
Dóra Optometrista,
Gyógypedagógus
www.szempatia.com